A neves futóbicikli egyetlen szóval élve: menő!

A neves futóbicikli olyan, mint egy egyedi rendszámos kocsi

Legalábbis a gyerekek többsége így vélekedik a névvel ellátott hajtányról. Számukra az autóvezetés még nagyon távolinak, elérhetetlennek tűnik, és szinte evidens, hogy mindent a négykerekű járművekhez hasonlítanak. Manapság pedig a felnőttek körében elterjedt divathóbort az egyéni rendszámtábla készíttetés és használat. Szóval kétségtelenül sok olyan kocsi furikázik az utakon, amelyek típusuk szerint ugyan nem mondhatóak figyelem felkeltőnek, de a rendszámtáblájuk vonzza a tekinteteket. Az esetek jelentős százalékában a szemfüles utas azonnali értesülést kaphat az adott autó tulajdonosának teljes vagy becenevéről. Ha akar, ha nem. Na, valami hasonló húrokat pendítenek meg a neves matricák. De azért persze a két szituáció mégis egészen más. Míg az előbbiben nem egyszer nagy adag feltűnési viszketegség is tetten érhető, addig az utóbbi a gyermekek életkori sajátosságának megfelelő, birtoklás érzést erősíti.

A matricázás amúgy is mindig trendinek számított. A kedvenc mesehősök és filmek elmaradhatatlan részeivé váltak a leginkább szeretett tárgyaknak. Olykor az otthoni bútorok is áldozati bárányokká váltak, és nagy valószínűség szerint válnak ma is. Ám a név megjelenése a hőn szeretett járgányon még ennél is jóval többet ad. Felnőttes érzést, és persze büszkeséget, mert „ez az enyém” - mondhatja jogosan a lurkó.

A neves futóbicikli nem fokozza a gyerekek közötti különbséget?

A tapasztalatok alapján nem. Azok a gyerkőcök, akik szívesen kölcsönadják barátaiknak a holmijukat, a bringa begurulása után sem fognak másként cselekedni. Nyilván, azok a gyerkőcök, akiknek ez a példaértékű viselkedés problémát okoz, nem nyílnak majd ki könnyebben vagy jobban, de a bezárkózásuk mértéke sem fokozódik.